Magyar bánat, Trianon

Levágták ujjaid,

lábadat, kezedet,

csonkává tették

szép magyar földedet.

Elvették a határt,

elzárták a népet,

és nem hagytak mást,

csak az ős emléket.

Szakadt Bánát, Bácska,

Erdély és Hargita,

milliók száján

ég ma is az ima.

Könnyben áll a magyar

szívnek dobbanása,

ellen a világ,

csak  Isten a társa.

Lobbanj fel égi tűz,

olvaszd el a láncunk,

űzd ki lelkünkből

mérhetetlen gyászunk!

Mária, Szent Anyánk,

nyújtsd felénk kezedet,

tedd újra eggyé

hű magyar nemzeted!

Szegények hite

Kapanyél fölött

görnyedsz,

tikkasztó, nyári

napban,

eredben alvad

a vér,

kezed kérgében

szappan.

Verejtékedben

ázol,

gyümölcsödet más

eszi,

lelkedben jövőd

gyászol,

reményed adja,

veszi.

Kapanyél fölött

görnyedsz,

könnyeket hullat

szemed,

de a hitedet

mutatja meg még

imára kulcsolt

kezed.

Tudom, hogy te is

Az utakon vér,

sáros lábnyomok,

leszakadt hidak,

szétlőtt kordonok.

Tépett plakátok,

betört üvegek,

szívemben érzem

viaszkönnyedet.

Mécses lángja ég,

messze zene szól,

tudom, hogy te is

itt vagy valahol.

Vallomás

Nincs bennem harag, sem gyűlölet

semmi és senki ellen,

nem ellenségem se faj, se nép,

az áll csak velem szemben,

aki gazul nemzetemre tör,

meglop, s demokráciámba tép!

Nincs bennem bosszú, sem gyűlölet,

semmi és senki ellen,

én csak azokkal vívom csatám,

kikben hazug a jellem,

álnok, hamis szájukon a szó,

és eladták alólam Hazám!

Magyar hajnal

Fegyver a vállamon,

kereszt a mellemen,

indulok messzire

szép magyar kedvesem.

Hófehér szárnyakon

hegyekre felszállok,

hozok le holnapra

új magyar virágot.

Szirmot bont, ráhajlik

magányos szívedre,

tüzet visz, lángot visz

Délre és Keletre.

Ezüstszín fátyolban

jönnek majd angyalok,

letörlik arcodról

százéves bánatod.

Kereszt a mellemen,

fegyver a vállamon,

eljön majd, felvirrad

hős magyar hajnalom.

Gyönyörű virágom

Feláldozom életemet,

hogy keressem a kedvedet,

ha kedvedet megtalálom,

ha meghalok, azt se bánom,

jaj, jaj, gyönyörű virágom.

Lehozom a csillagokat,

festek arany hajnalokat,

két szép szemed bút ne lásson,

kihímezem sóhajtásom,

jaj, jaj, gyönyörű virágom.

Tavaszt adok télvíz helyett,

Napból öntök szeretetet,

a világot mind bejárom,

lelkem lelked elé tárom,

jaj, jaj, gyönyörű virágom.

Kitágítom határomat,

felnyergelem hó lovamat,

széjjel szakad bilincs, járom,

semmiből lesz mindjárt három,

jaj, jaj, gyönyörű virágom,

jaj, jaj, rubintos virágom.

De a szív

Vértől ázott a föld,
itták a madarak,
és vérré váltak ott
a sóhajok, szavak. 

Véres lett a Nap is,
a csillagok szeme,
vörös esőt szitált
Ötvenhat zord ege.

Házakra dőlt az éj,
fekete csend zenélt,
meghalt a lét, a test,
de a szív élt, s remélt.

Advent

Várom Jézust,

már oly’ közel,

lelkem nyitva,

belép, ölel,

lángot lobbant,

fényes az éj,

súgja az Úr,

ne félj, ne félj.

Karácsonyi ima

A Fényfia eljön
szép Pannóniába,
szeretetét hozza
Nagy-Magyarországra.

Táltosok jóslata
mutatja a jelet,
kisded jászolához
csillagösvény vezet.

Megváltónk, Jézusunk
színed előtt állunk,
töröld el bűneink,
mentsd meg az országunk!

Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi igen nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd eggyé
árva magyar népünk!

Fény Atya, Fény Fia,
Fény Szüze, szent Hármas,
szívünknek a remény,
lelkünknek a támasz.

Megváltónk, Jézusunk
trónod előtt állunk,
töröld el bűneink,
emeld fel országunk!

Mi vétkünk, mi vétkünk,
mi nagyon nagy vétkünk,
bocsásd meg, s tedd naggyá
újra magyar népünk!

Alázat

Uram,
mindig azt mutassam,
ami vagyok,
ne akarjak többnek,
jobbnak látszani,
és tudjak mindenkor
az ellenem vétkezőnek
gondolkodás nélkül
megbocsátani.
Tudjam határaim,
utam, célom,
ne feledjem, honnan
és merről jöttem,
és ha bármit teszek,
és ha bármit érek is el,
nem enyém az érdem,
Te vagy mögöttem.
Ember vagyok Uram, gyarló,
de nem bántok másokat,
szeretem a Hazám,
és Beléd vetett hittel,
alázattal, s reménnyel
keresem és várom
Megváltó Igazságodat.

© paudits 2020